Tényleg rá kell adni a kabátot, ha menni akar?

Persze most nem az egyszerű vendégről beszélek, hanem a kapcsolatokban indulni akarókról.

Most, mint szülő a felcseperedő gyermekére visszaemlékezve, amikor menni akartak. Ki az életbe! Meghódítani a világot, ó milyen nehéz is ilyenkor feladni rájuk a kabátot! De ettől jobbat nem tehetünk. Mert amikor a kabátot ráadod a gyermekedre, a bizalmad, a biztatásod, a hálád, a szereteted is ráadod, hogy tudja, ide mindig visszatérhet.

De miért mondom ezt most neked, hiszen a párkapcsolati válás egészen más!

Nem, semmiben nem másabb, hidd el. Ha nem birtokodnak, tulajdonodnak tekintetted a távozni akarót, akkor nem más! Sőt őszintének is kellett lenned magadhoz, hogy lásd, miért is megy el. Mert egyedül egyetlen történet sem igaz, ha legalább, két ember szerepel benne!

Ha lebontod, mint hagymáról a héjat, a történetedről a sok bántást, és bántódást, akkor ott marad a puszta tény!

Köszönöm, hogy az életem része voltál. Tanultam, és szeretettem. Látom, most eddig tartott együtt az utunk, ezt megköszönöm, és elengedlek. Úgy, mint egy gyermeket!

Vigyázz magadra, éld az életed. Itt a kabát, benne minden szép üzenet. A szabadság, és a szabadulás áll előtted. Menj, ég veled!

 

Utópisztikus álom lenne ez?

Ó nem, ez lehetne természetes!

Talán nem is olyan soká utolérjük az ősi emlékeket.

Szeretettel neked, mielőtt tönkretennéd az életed.

Ha tetszik a bejegyzés, megoszthatod másokkal is.

3 hozzászólás


  1. Nos ėn úgy adtam a fėrjemnek kalapot,hogy menjen próbålja az ėletet nėlkülem mėgpedig mėg mindig egy fedėl alatt közös håztartåsban…tudom,hogy mår måst(is)szeret van aki fontosabb szåmåra vagy hasonlóan fontos….ha úgy alakul alåírjuk a vålóokiratokat de egyelőre hagyjuk egymåst egymås kötöttsėgei szabålyai alól felmentve…mindez azėrt mert együtt neveljük legfiatalabb 14ėves lånyunkat.


  2. Gratulálok neked, szeretettel!


  3. Nagy feladatot oldottál meg! Gratulálok neked.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.