Mit mondtál?

Ezzel a rövid fimmel mutatok egy szeletkét a szavak fontosságáról.

Én rózsákról beszélek, te meg csak töviseket hallasz.”

    Olyan mérhetetlen mennyiségű az információ ami nap mint nap bombáz minket, hogy szinte oda sem figyelünk már rájuk. Szelektívvé vált a befogadó képességünk. Ez egy szűrő és védelem a túlzott terheléstől, de csapda, ha a mindennapjainkban általánosságban alkalmazzuk. Nem halljuk meg a valódi tartalmakat. Még akkor sem ha a szeretteink, barátaink, részéről hangzik el. Kommunikációs helyzetekben sem, ahol bizony fontos lenne azt érteni, amit a másik tudatni szeretne velünk. Csak azt vagyunk legtöbbször képesek befogadni, amit belső hangként pörgetve beazonosítani tudunk.

Mi történik ilyenkor?

    Hallunk valamit, amit talán a másik soha ki nem gondolt. Így teljesen más reakciókkal, félreértelmezésekkel válaszolunk. Van olyan lényegtelen helyzet, ahol ez fel sem tűnik, ám, ezt akkor sem lehet figyelmen kívül hagyni, mert súlyos következményei lehetnek.

Elbeszélünk egymás mellet, anélkül, hogy akár egy pillanatra is esélyt adnánk a valós értelmezésnek. Elkülönülés, harag, harc, sértődöttség, hamis vágyak születhetnek. Mert nem tudjuk, hogyan kommunikáljunk, mit kommunikáljunk!

Bizony ez is hozzátartozik az önismeret és az egyéni felelősség vállalás témájához. Nem szégyen, soha nincs túl későn TANULNI!

    Legyen itt egy egyszerű ám rendkívül hatásos segítő mondat, bevezetőként:

Jól értettem? Te most azt mondtad, hogy…………?

  • Ezzel az egyszerű megfogalmazással, azonnal tiszta képet láttatunk és látunk.
  • Próbáld ki!
  • Legyél mestere a beszédnek!

Szívtudatos, sok sikert!

Ha tetszik a bejegyzés, megoszthatod másokkal is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.