Ó az a nagy becsület, tisztesség, hogy a fene egye meg!

Ez a történet valós, de szeretném a szereplők inkognitóját tiszteletben tartani, ezért kitalált neveket használok.

Az apa a férj legyen, mondjuk ÁRON. Az anya a feleség pedig, IZA. A gyermekük a tíz éves kislány pedig, Kata. Az ő történetükről lesz most szó.

 

Játszódik mind ez a hetvenes években egy rendezett körülmények között élő családban, ahol mindenki végzi a dolgát becsülettel. Vannak nagyszülők, rokonok barátok. Minden teljesen rendben van.

Vagy mégsem?

Nézzük, te hogyan látod a következőket?

Kata egy nap azzal áll az édesanyja elé, hogy ő már pedig nem akar többet ebbe az iskolába járni!

Iza azt gondolja, hogy viccel a gyermek, és ezért szinte tudomást sem véve a hallottakról, tovább pakolt a gyermek táskájába. Kata, viszont mint a cövek csak állt, és látva anyja figyelmetlenségét, elkezdte ismételgetni a mondandóját. Iza megrémült! Mi legyen most? A gyereknek iskolába kell mennie. Nem maradhat ki, olyan nincs. Meg egyébként is mi ez az ellenszegülés, ilyen még sohasem történt a családban! A gyerek iskolába megy, és majd az apja elmondja neki, hogy ilyen dolgokat senki sem csinál!

A gyerek elindult! Útközben sírt, és becsapottnak érezte magát, de elment az iskolába. Este a család összeült! Nagydolog történt, ezt meg kellett beszélni. Apa, anya egymás mellett, a gyermek meg szemben velük. Áron kezdte a megbeszélést.

Azt hallottam anyádtól, hogy a kisasszonynak nincs kedve iskolába járni. Igaz ez?

 

Csend, senki sem szólalt meg jó darabig.  Anya kezdett valamiféle monológba a tisztességről, a pénzről, hogy Kata milyen sokba került eddig, hogy a legjobb iskolába járhat, meg mit szólnának az emberek! És csak mondta, mondta, és mondta. Majd apa lezárta a témát azzal, hogy ezt megbeszéltük. Te jó kislány vagy, tudom, és szépen folytatod a dolgod, mert nálunk mindenki becsülettel ellátja a dolgát.

Kata egy darabig csak nyelte a könnyeit. Nem értette mi történt. Ilyen még sohasem volt! Mindig mindenki mosolygott. Igaz, még az sem történt meg eddig, hogy ő valamit másképpen akarjon, mint a szülei. De hát a suliban mindenki őt bántja. Azt hiszik, hogy ő kivételességre törekszik, pedig még igazából sportolni sem szeret, de a szülei annyira akarják! Az iskolában meg kinevetik őt meg, azért mert, mindig rohan, nem ér rá senkivel játszani, mert mindig az az edzés! Meg persze mindig ő a gúnyolódás tárgya, mert neki soha nincs szép frizurája, mint a többi lánynak, mert ugye a rövid tüsi haj a sportolók frizuja, nem az a modern lobonc, ahogy apa mondta. Ó, és a kikérők a versenyekre, azt aztán tényleg alig meri átadni az osztályfőnöknek, mert egyből nekiesik a többiek előtt, hogy na, nézzétek a kis különc, már megint kijátssza az iskolát. Egyre jobban zúgott Kata feje.

Ezernyi gondolat támadta meg!

Fél évvel később!

 

Kata ül az igazgatói szobában a szüleivel együtt. Az íróasztal mögött a nagyhatalmú igazgató, mellette az osztályfőnökkel.

Néhány torokköszörülés után rázendít a nagyhatalmú!

A gyerek kimaradozik az iskolából, és ez tűrhetetlen. Mindenféle igazolásokkal kezdte, hogy neki versenyre kell mennie, ezért kér igazolt távolmaradást. Ám mostanában már igazolást sem hoz, csak kimarad. Mit csinál ilyenkor? Csavarog? A végén még bűnöző lesz belőle!

Az osztályfőnök is rákontráz! Hogy néz ki ez a gyerek? Micsoda loboncot kezd növeszteni! Meg ha kérdezek tőle valamit, nem válaszol. Elment talán az esze? Mindig külön vonul, senkivel sem beszél. Milyen gyerek ez?

A szülők már szinte belesüppedtek teljesen a székbe szégyenükben, és közben csak azt hajtogatták? Mi sem értjük, pedig higgyék el tisztelt tanári kar, mi mindent megadtunk neki ahhoz, hogy rendes ember legyen.

Kata már tudta, …

 

Idáig a történet első része.

Mi történt a családdal, a gyerekkel? Hol csúszott félre a történetük?

Hamarosan folytatom!

Ha tetszik a bejegyzés, megoszthatod másokkal is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.