Becsapott emberek, szétzúzott álmok

Még mindig a Váci út és a tizenhárom ház kapcsán.

Értem és látom azt, ami most van. Lesújtó helyzet, és ez nem egyedi. Szinte bárhol felfedezhető az egész ország, sőt a világ területén. Ám ahhoz, hogy jobban rálássunk szűkíteni, kell. Így marad a

„híres tizenhárom ház a Váci út fogságában”.

(Itt elolvashatod az előzményeket)

Váci út! Rendezett háztömbök, tágas járdák. Széles úttest, közepén, dupla soros villamos forgalom. Számtalan villamos és buszmegálló, valamint kijelölt és kijelöletlen gyalogátkelők. Zajlott az élet. Határozottan állíthatom, hogy tiszta és rendezett volt a környék. Valahogy nem volt divat szemetelni. Minden háztömbnek megvolt a saját formája, élt, és lelke volt. Ezen belül egy – egy ház közösségben lakott. Házfelügyelőkkel! Őrizték a rendet. Betartották, és betartatták. Ismerték egymást a lakók. Nem azt akarom mondani, hogy kolbászból volt a kerítés, és mindenki mindenkit szeretett, hanem, hogy egységben működött az élet, mint egy élő szervezet.

Jött a modernizáció, és vele együtt a megtévesztés, a métely az ártalom! Elindult a Váci út fejlesztése. Hirtelen jó ötletnek látszott a megvásárolhatóvá vált bérlakások megszerzése. Sokan kaptak az alkalmon, hiszen a modernizáció is erre tart, érdemes ide költözni. Frekventált hely, az már igaz! Árpád híd, metró, nagy csomópont. Iskolák óvodák, és egyre több munkahely, hiszen minta gomba, nőnek egyre magasabbra az új üzleti, és iroda épületek. Akkor miért nem jött el a felvirágzása a környéknek?

 

 

Hogy is áll a tizenhárom ház? A Váci útról szembe nézve, jobbról a hét ház, amit részben lebontottak. Rossz állapotú épületrész volt kétségtelen, és jó vétel a befektetőnek. Közvetlenül az Árpád híd lábánál egy új iroda komplexum születhetett. Balra egy üzem volt, ma egy egész épülettömbnyi lebontás, új céges központ, és szintén irodaház épült. A tizenhárom házzal szemben minden távolra került. Ketté szelte az életet a több sávos modern közlekedés. Mintha semmi közük sem lenne egymáshoz, hiszen a természetes elérési útvonal ellehetőtlenedett. Magára maradt a régi épület, és benne az emberek. Senki sem gondolta, hogy micsoda teher egy régi összetartozó épülettömb fenntartása. Nehezedő életkörülmények, és már is érthető, hogy elindult a leépülés.

Egy bizonyos ponton túl a fásultsággal együtt megjelennek a további pusztító antiszociális energiák. Már senki sem akar adni a környék élhető szépségéért, hanem még azt is ki kel venni belőle, ami még benne maradt. Fizetős parkolás, persze ha nem lenne így, akkor mindenki ott állna meg az autójával, ahol ingyenes, és így ezért nem lenne a helyieknek parkolási lehetősége. Vagy a nagy forgalom miatti megállási tilalom. Egy biztos jókedvéből már nem megy oda az ember.

Van e megoldás?

Talán!

Erről olvashatsz a következő blogbejegyzésemben.

 

Ha tetszik a bejegyzés, megoszthatod másokkal is.

1 hozzászólás


  1. Szerintem a nosztalgia egyrėszt kellemes mert a szėp emlėkek fiatalsåg felidėzėse måsrėsz gondold vėgig a tortenelemben is mekkora fejlődėsek jottek mentek ..elavult viskók helyėbe modernebb cėlszerűbb ėpületek..a fejlődės elkerülhetetlen…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.