Mi lett veled híres tizenhárom ház?

Tegnap írtam  a 

Találkozás a múlttal és a jelennel.  http://www.miaszivtudatos.hu/blog/emlekek/talalkozas-a-multtal-es-a-jelennel/

címen a budapesti kalandomról. Mára van még valami a tarsolyomban a számodra. Mert azon túl hogy élményt és rengeteg felismerést tartogatott e nap a számomra, valami még nagyon láthatóvá vált.

XIII. kerület, Angyalföld. Igaz munkások lakta környék volt, de tisztességgel. Volt egy házmester asszonyunk, akivel jobb volt nem újat húzni. Persze, csak a saját hatáskörére vonatkozóan. Rendet és tisztaságot tartott. A házban és azon kívül is. Mellettünk közvetlenül egy igazi kocsma volt, és mégsem rondította senki össze a bejárat környékét, sőt az utcát sem. Ha mégis valami csúfság bejátszott, hát volt nemulass mind a személynek, és a kocsma tulajdonosának. 

És mit láttam most? Mocskot, kopott falakat, mintha valami elmaradott ország koszos utcáján jártam volna. Pedig itt is emberek laknak, és talán nagyszerű emberek. De miért lett ilyenné ez a gyönyörű széles frekventált út elkopott emléke? Antiszociális viselkedés! Igen, sajnos. Igaz, hogy nem renoválják a falakat, az udvar is aládúcolt oszlopokkal védi a folyosóit, ám ez még nem kellene, hogy ok legye a piszokra, ami végignyalta a háztömb Váci úti oldalát. Itt senki sem ápol és újrateremt, hanem csak kihasznál, kizsákmányol ebből a térből mindent. Nem gondolva arra, hogy önmaga is a pusztulás felé rohan ezzel a hozzáállással. Milyen érzés lehet a lakóknak minden nap kilépni a mocsokba? Együtt érzek velük. Szomorú. Vagy talán nekik sem fontos annyira, hogy összefogjanak. Talán elég az a pár négyzetméter amiben élnek, és nem kell többért felelősséget vállalni?

Érdekes párhuzam volt a körülötte magasló csillogó üzletházakat látni.  

A környezet éppen úgy viselkedik, ahogyan az egyén! Itt most éppen antiszociálisan.

Lehetne ez másképpen is?

Hát persze, ha megmozdul az egyén!

Ha tetszik a bejegyzés, megoszthatod másokkal is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.