Emlékek

Gondolatok a halálról

Nincs semmi baj azzal, hogy jövőnk és megyünk. Ez így van, még akkor is, ha minden idegszálunk tagadja. Tudom te is felkapod erre a fejed, hogy miről is beszélek itt. De figyelj, mutatok neked valamit, ami akár lehetséges is lehet. Mielőtt magzattá leszünk arról épp úgy nincs emlékünk, hogy honnan jöttünk, merre tartunk. Valahonnan egyszer csak testbe sűrűsödünk, és ide megérkezünk. Erre a világra, ahol évről évre felépítjük a testünk,

Becsapott emberek, szétzúzott álmok

Még mindig a Váci út és a tizenhárom ház kapcsán. Értem és látom azt, ami most van. Lesújtó helyzet, és ez nem egyedi. Szinte bárhol felfedezhető az egész ország, sőt a világ területén. Ám ahhoz, hogy jobban rálássunk szűkíteni, kell. Így marad a „híres tizenhárom ház a Váci út fogságában”. (Itt elolvashatod az előzményeket) Váci út! Rendezett háztömbök, tágas járdák. Széles úttest, közepén, dupla soros villamos forgalom. Számtalan villamos és

Mi lett veled híres tizenhárom ház?

Tegnap írtam  a  Találkozás a múlttal és a jelennel.  http://www.miaszivtudatos.hu/blog/emlekek/talalkozas-a-multtal-es-a-jelennel/ címen a budapesti kalandomról. Mára van még valami a tarsolyomban a számodra. Mert azon túl hogy élményt és rengeteg felismerést tartogatott e nap a számomra, valami még nagyon láthatóvá vált. XIII. kerület, Angyalföld. Igaz munkások lakta környék volt, de tisztességgel. Volt egy házmester asszonyunk, akivel jobb volt nem újat húzni. Persze, csak a saját hatáskörére vonatkozóan. Rendet és tisztaságot tartott. A

Találkozás a múlttal és a jelennel

Tanulni voltam! Úgy indult minden, hogy egy olyan tudásért indulok útra, amit ha magamévá teszek, akkor még többet segíthetek neked.  Az út hosszú volt. Terveim szerint, még nyolckor be is jelentkezhetek a csoport meetinggel. Hát megcsúszva, éppen hogy egy puszit küldve beléptem, majd angolosan leléptem.  Kikapcsoltam a telefonom, és körülnézve megérintett a múlt üzenete.  Ott álltam gyermekkorom színhelyén. Nem sokat időzhettem sietnem kellet, mert várt az úti célom, tanulni jöttem.

MEMOÁR

Úgy indult a mai nap, mint tegnap, vagy máskor. Már túl a reggeli feladataimon, mögöttünk tudva a közös elmaradhatatlan reggelit a párommal, éppen azon voltam, hogy megírom az mai harminc napos kihívásomra a készülő könyvem következő szakaszát, amikor Andika, a szerelmetes lányom sírásba csukló hangját hallottam a telefonban. Elment Édesanyám.   Tudtuk, hogy ez is eljön, ám mint minden ember, mi is elérzékenyültünk. Jól van ez így, hiszen valaki végleg