Ki neveli fel a gyermekeket?

Amikor arra gondolok, hogy a következő és az azután jövő generációk milyen csomaggal indulnak majd az életben, bizony elszomorodok.

Na, ne hidd azt, hogy azért mert lehetetlen lenne értéket adni a gyermekeknek, inkább az szegi kedvem, hogy fogalma sincs a nagy többségnek arról, hogy mennyire benne van a keze ebben a történetben!

Ráadásul úgy, hogy nem is tudnak róla. Vagy nem akarnak tudomást venni róla?

Gyermeket nevelni, ó persze, tudom, nem is olyan egyszerű. Sokba kerül, és ez tagadhatatlan. Idő is nagyon kevés marad erre, mert hajt a munka. Meg a család is szétesett, nincs nagymama. Persze, ez mind igaz. De ezek azok az okok, amik hagyják elkallódni a jövőt?

Nem hiszem. És most nem azokkal szeretnék vitatkozni, akik nem változtatnának semmi képen, mert lehetetlen! Sőt a számomra ez nem is vita tárgya.

Csak gyere, ülj mellém, és gondolkozzunk a SZÍVÜNKBŐL.

Az érték az az érzelmi támogatás, amely megvédi a jövőt, a gyermeket az esetleges anyagi nehézségben, időhiányban, és támogató család nélkül való neveltetésben. És mind ez kezdődik már a fogantatástól! Hogyan bánunk egy várandós édesanyával? Vajon értéknek tekintjük e őt? Vagy ő, mit gondol magáról? Kiteszi e magát nehéz sportoknak, vagy a külcsín varázsának? Vagy hagyjuk e nehéz munkában gyötörni fejlődő gyermekét? Mert bizony, nem is olyan boldogság a fejlődésben az erős fizikai behatás. Ahogy az anya nyomással van rá. Ám ez még mindig kisebb gond, mert a magzat szerencsésen kiheveri, javítja a sérüléseit, ám a lelki teher, és most erre figyelj még jobban. Igém, amit hall, a magzat! Mert bizony hall, és sejtszinten raktároz.

Na, itt kezdődik az igazából, amire a figyelmeket fordítom. Mert a baba, bizony hall. Azokat az érzelmi reakciókat raktározza, amik rá is hatnak. Harag, félelem, düh. Veszekedés, szidalom, hangos kiabálás, fenyegetés, bántalom, mind rögzül. Akár az anya felől, vagy felé irányuló, vagy akár csak a környezetében van. Amik majd születés után komoly potenciális bombaként fognak robbanni az életében és kezdik meg a saját önálló gátló torzító működésüket.

Tudom, hogy ezt elég felületesen szokták kezelni.

 

De miért?

Mert leszoktatták az embert arról a gondolkodásról, ami nem a fej, hanem a SZÍV dolga!

Hányszor hallhattuk, hogy az a dicséretes, ha a várandós anya még ugyan úgy él, mint várandóssága előtt! Hajt, rohan, erőlködik, gyakran harcol. Pedig ez egy szent állapot!

Ma eddig jutottam ezzel az írással, mert tudom, nem is olyan könnyű megemészteni.

Ám TE, aki elolvastad, érted, és óvni fogod az új világot. Még akkor is, ha úgy nevelkedtél, mint én, és hibáztál is velem együtt. Igen még akkor is, mert van már egy másik KÉP kialakulóban az ÉLETRŐL a lelkedben, a SZÍVEDBEN.

Legközelebb innen folytatom, SZÍVTUDATOSAN.

 

Ha tetszik a bejegyzés, megoszthatod másokkal is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.