Érzem, amit érzek, és kész?

Teljesen természetesnek gondoljuk, hogy az élet előrehaladásával tompulhatnak az érzékszerveink. Mint például a gyengülő látás, hallás, egyensúly érzék, tájékozódási érzékelésünk, színek, mélységek, és még sok más.

Ebben megerősítést kapunk is bőven az orvoslás területéről reklámokból. Minden arra utal, hogy ennek így kell lennie, és vagy belenyugszunk, vagy elkezdjük a kifogyhatatlan segédeszközöket, gyógyszereket, operációkat elfogadni.

Pedig valami egészen másról van szó!

Nem más hozza valóban létre a csökevényességet, mint a GT – ék. Igen, a Gondolat Tüskék. Azok a fájdalom generálta sérülések, amikre normális éber állapotunkban képtelenek vagyunk gondolni, sőt az általuk kiváltott cselekedeteinken, változtatni sem vagyunk képesek. Elzáródások jönnek létre. Blokkok, fura érzelmi csavarok. És valóban szerepet játszik az idő is, de csak oly módon, hogy egyre több GT jön létre a fájdalom magból. Attól függően, hogy milyen fájdalom, és mikor ért minket, milyen hatások voltak még jelen, alakulnak ki az érzékelési elzáródások, torzulások. Akár teljes vesztést is tapasztalhatunk, speciálisan az érintett területen.

Egy példával segítek az elképzelésben.

Fájdalmas sérülést szenved el egy pici baba, miközben az édesanyja rémülten kiabálja, nem látom! Nem látom! Hol van? Bele halok, ha nem láthatom többet! Ugye ezek egészen érthető, és talán természetes szavak, egy veszély helyzetben. Igen, ám a baba a sérüléstől majdnem teljesen elveszítette az eszméletét miközben, mint egy hangrögzítő rögzítette édesanyja szavait. Nem látom! Hol van? Bele halok. Ezek a szavak, mint parancsszavak rögzültek a baba tudattalan tartalmában. Felcseperedve egyre többször találkozott hasonló helyzetekkel, mint akkor. Hangokkal, illatokkal, látvánnyal, szagokkal, szavakkal és szépen kezdett néhány érzékelése, nem érzékszerve tompulni, mert akkor a baleset pillanatában bevésődtek ezek a fájdalmat kísérő érzékelések. És mondjuk, mivel az édesanyja annak idején még azt is mondta, hogy belehal, ha nem láthatja. Ezért a védekező mechanizmus azt mondta. Ezt a helyzetet nem szabad látni, mert akár bele is halhatott volna. Már nem az édesanyjáról, hanem csak önmaga védelméről akar a tudattalan így gondoskodni. Ezért alaposan elzárja a látás képességét.

Ugye így mennyire másképpen néz ki a helyzet. Nem a szem kopik el a pislogásban! Természetesen egy roncsoló sérülést kivéve, hanem a kiváltó körülmények hatalmasodtak el.

De! És ez a lényeg! Amint egy folyamatos, speciális útvonalon való közös munkával megtaláljuk a fájdalmas becsapódást, a GT – ék is szépen szinte maguktól „kihúzódnak! Vagy is, akár látványos gyógyulásokat is tapasztalhatunk. De még csak nem is ennyiről van szó, hanem magának az embernek a mentális, és szellemi egyensúlyának, közérzetének a felszabadulásáról is számot adhatunk.

Így a felszabadult negatív energiák helyébe, már régi sérült minták helyett engedhetjük be az új, élettel teli energiákat. Számos terület rázódhat ismét a helyére, mivel a szerteágazása a fájdalomnak még csak el sem volt előtte képzelhető.

Ezt a hatalmas csodát tartalmazza a Szívtudatosság.

Nem kell mindenkinek trénerré válnia. Elég, ha feloldjuk a problémákat. Viszont senki elől sincs elzárva a tudás útja. Erről itt most csak azért nem beszélek, mert ahhoz, hogy kezelni tudd ezt a hatalmas információs bázist, sok tanuláson kell átmenni. Akinek ez az útja, az úgy is kéri tőlem a továbbhaladásához, hogy megmutassam, én hogyan csináltam.

Addig is tedd magad tisztába a Szívtudatos élet adta lehetőségekkel. Vagy keress meg, segítek kimászni a sötétből a fényre. Aki megadja magának a tiszteletet, és törődik az Élete milyenségével, azoknak nyitva a segítség kapuja. Csak zörgess be rajta, hogy beengedhesselek.

Ha tetszik a bejegyzés, megoszthatod másokkal is.

1 hozzászólás


  1. Kedves Mia ez szåmomra nagyon furcsa…ėdesanyåmnak 3ėve trombózist kapott a fėl szeme kezd megvakulni sorvadnak az szemidegek…visszafordíthatatlannak mondjåk

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.