A barátom megölte a tegnapom?

 

   Több mint tíz éve, hogy nem találkoztunk. Barátok voltunk. Szinte naponta találkoztunk.

Amikor elindultak útjaink egymástól egyre távolabbra, furcsa módon, egyszer csak nem hallottunk többet egymásról. Bár sokszor járt a fejemben, de ennél tovább én sem jutottam.

Majd egy napon becsengetett az ajtómon. Azonnal megismertem! Férfi létünkre potyogott a könnyünk. Beszélgettünk, örültünk, és könnyeket ejtettünk. Fényképek a múltból, és a jelenből. Éjszakába nyúló emlékezés. De jó is volt!

Pár nap múlva haza ment. Most már nem követjük el azt a hibát, hogy elfelejtkezzünk egymásról. Minden rendben is van, csak egy dolog változott meg nagyon.

Rám tört a múlt! A találkozásunk óta siratom a múltam. Az anyám, az apám, a rég elveszett otthont, és nyugtalan vagyok. Úgy érzem nem volt véletlen, hogy megfelejtkeztem akkoriban a barátomról.

   Így, e szavakkal keresett meg Gábor. Fáradt és nyúzott volt. Pedig az életvitele teljesen rendben volt. Gábor barátjának a visszatérése, feltépte az emlékek elnyomott sebét. Persze ehhez csak Gábornak volt köze, hiszen benne éltek kínzó gondolatok, sok – sok szemrehányás és fájdalom. Fiatal suhancként nem beszélt ezekről, még könnyebben takarta, hiszen annyi dolga van egy ifjúnak. Még azt sem vette észre, hogy mennyire magányos a partnerkapcsolatában, pedig tökéletes a társa, szereti, sőt rajong érte, de Gábor, nem mert igazán szeretni, nyitni, érezni. Ezért nem is vállalt gyermeket. Még ebbe is beleegyezett a társa, csak boldognak lássa. Munka, otthon, barátok, szabadidő, hobbi, minden rendben nála, addig, amíg nem érinti érzelem a korán elhagyott kisfiú énjét.

Sokáig tartott, amíg lépésről lépésre megtaláltuk és kihúztuk azokat a Gondolat Tüskéket, amik elzárták a szeretet áramától.

Külön örömömre szolgált az a jó hír, amit nemrégiben kaptam:

Gáborék babát várnak!

Ha tetszik a bejegyzés, megoszthatod másokkal is.

1 hozzászólás


  1. Gyermekeink azt az utat járják, amit mi mutatunk nekik. Hála istennek! Három gyermek és hat unoka édesanyja, nagyanyja, Erzsébet. Bízzatok, még van idő a jó útra térésnek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.