Negyedik nap

 

Mint a vihar előtti csend. 

 

Éjjel többször felébredtem, mint máskor is. Reggel negyed nyolcig ágyban maradtam, pedig egy ideje már ébren voltam, de jólesett a henyélés. Kettő CUCC bennem, egy liter vízzel. És figyelek.

Pillanatnyilag nem fedeztem fel magamon történést. Tele lettem kérdésekkel. Addig matattam a gondolataimban, amíg fel nem fedeztem az elvárás ártó zöld szemét a sarokba! Velem is előfordul? Azt hittem talán, hogy valami cirkuszi mutatványba kezdek? Nem, ezt így biztos nem szeretném!

Talpra pattantam, és emlékeztettem magam a szándékra, ami elindított ezen az úton. Tapasztalni kívántam és lehetőséget adni, hogy a test is utolérje a lélek fejlődését. Boldog testet teremteni a boldog lelkemnek! Így hát szemlélőként fogadtam a “ma nem történt semmi” helyzetet, mert tudom, hogy a színfalak mögött ott van a nagy előadásra a készülődés.

Ja, izomlázam van és érzem az összes forgómat. Meg a kezdéshez képest egy kilóval könnyebb vagyok, talán azért is, mert jóval aktívabbak a napjaim!

Ha tetszik a bejegyzés, megoszthatod másokkal is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.