Kilencedik nap

Ámulat és bámulat a köbön!

 

Ma, mint ahogy azt vágytam, úgy történt! Valamikor éjszaka, talán még éjfél előtt kimentem vécére, dolgozott a négy liter víz és a CUCC. De annyira ébredtem csak fel, hogy megtegyem a dolgom. Nem is igazán emlékszek a mozdulataimra, mert már visszafelé szinte aludtam, és innen se kép, se hang.

Hat óra előtt ébredtem frissen, üdén. Imádom! Ja és megint kicsit kevesebbet mutatott a mérleg. Ezek a fizikai tapasztalások. Persze azt is megemlíthetem, hogy az állandó szemszárazság szinte az elejétől egyre kevésbé van jelen. Átköltözött az orromba! Napokig az volt olyan, mintha kitamponáltam volna.

És ma?

Huss, ez is rendben van. És még nincs este!

Éppen pakoltam a teraszon, amikor egyszer csak felvillant bennem, hogy mit is érzek akkor, amikor nehéznek tapasztalom magam! Mert ugyanis olyan fura, a lábaimra nehezedő érzésem volt. Mintha valami egészen nehéz anyaggal vonták volna be őket.

Tudom, hogy egy komoly tisztulási folyamatban vagyok, de ilyent! Mintha külön életre keltek volna bennem a felhizlalt zsírsejtek! Szédületes érzés. Mintha egyenként rám lennének ragasztva, azzal, hogy cipeld, és most tudd meg milyen így mozogni. Persze eddig is ezt tettem, így mozogtam, de nem vettem észre!

Figyeltem és megéreztem a testem, de valahogy egészen másképpen. Ilyent még sohasem tapasztaltam!

Ha tetszik a bejegyzés, megoszthatod másokkal is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.