Kendőzetlen önismeret. A félelem irányított engem!?

Minden alkalommal megfigyelem önmagam, hogy értsem a CUCC működését. Hogyan hat a sejtekre, miként ösztönzi a sejteket természetes módon a helyes működésre a hibák kijavítására.

Nem mondom azt, hogy meditálok, sem azt, hogy nem. Egyszerűen a megfigyelés pillanatában vagyok.

Egy ilyen elmélyült pillanatban a következők futottak le előttem.

Valamikor régen, amikor a Feng Shui foglalkoztatott, szerettem volna egy szakemberrel kijavítani az otthonom esetleges elakadásait. Ez is egy remek út a harmonikusabb jövőért, és nekem nagyon szimpatikus volt ez a lehetőség. (Bár megjegyzem kintről befelé mindig hosszabb az út az önmegismerésben, a belső harmónia eléréséhez!) El is jött hozzám a szakember. Körül nézett nálam és a következőket kérdezte!

Mond, te félsz a betegségektől?

Megdöbbentem! Micsoda ökörség, hogy kérdezhet ilyent? Majd szinte kikértem magamnak, hogy ilyent feltételez rólam, nem, dehogy!

Majd eltelt néhány évtized. Sok minden már a helyére került bennem. Egyre többet értettem meg a világ működéséből.  Ez a Feng Shui történet is már a feledésbe merült, legalábbis azt hittem. Ám ahogy felbukkant a múlt a következők is jöttek vele!

A félelem irányított engem!

Egy felelőtlenül elhelyezett mondat csapdába ejtett. Mint egy vírus, hosszan megfertőzte a gondolataimat.

Ahhoz, hogy jobban érthető legyen a történet, még korábbra, egészen gyermekkoromig vissza kell lépnem.

Sokszor voltam kicsiként beteg, fájt itt, ott és alig vártam, hogy újra jól legyek. Fiatal felnőttként is meggyötörtek néha dolog, de tudtam, hogy rendbe jövök. Később is történtek fájdalmak, ám semmi sem tartott örökké. Vagyis, nem volt kétséges, hogy mindjárt jól leszek. Nem kötött semmilyen aggodalom betegséghez. Gyorsan gyógyultam, és ez így volt jó.

Majd amióta az én megismerésébe merültem szinte eszembe sem jutott semmilyen betegség. Igen és ezt hittem, de nem így volt!

Most, ahogy a CUCC munkáját figyelem egy tiszta kép alakult ki bennem magamról és a cselekedeteimről.

Rengeteg dolgot tanultam, kipróbáltam. Szellemiekben és a fizikai síkon. Vitaminok, csodaszerek, de mivel nem voltam beteg (szerencsére) nem is voltak lélegzetelállító kalandjaim velük, DE most bizony fel kellett tennem magamnak a kérdést.

Miért kezdtél bele Mia a sejtmegújító programba, ha neked nincs semmilyen félelmed a betegségektől?

A hideg is kirázott! Nem tudtam hazudni magamnak. Igen talán nem attól félek, hogy most beteg lennék, hanem majd egyszer, igazán idősen ez elő fordulhat. Na, attól igen! És rájöttem, hogy a vírus mondat végig kísérte az életem!

Mint a lélek működésével foglalkozó ember, tudom, milyen rombolásra képes egy rosszul elhelyezett mondat, és lám most végre felfedezhettem és is egy ilyen lappangó kórokozót. Még jó, hogy nem döntött le a lábamról!

Viszont felismertem, hogy a tanulmányaim, a tapasztalásaim, az új dolgok kipróbálásának mozgató rugói bizony a félelmek voltak!

Mond, te félsz a betegségektől?

Ez a mondat felébresztette azt a gyanút, hogy miért azok félelmetesek, talán tényleg félnem kellene tőlük? És ezért kezdtem kutakodni a betegség nélküli, tisztán gondolkodó élet felé.

Most mondhatnám azt is, hogy hálás vagyok mindezért, hiszen ez a mondat indított el az felé a személyiség felé, aki most vagyok, és azt becsülöm, szeretem, és jó velem lennem, de látom, hogy akár ki is üthetett volna.

Hogy ma ezt leírhatom, abban nagy szerepük van a kapszuláknak, mert a figyelmem erre a régi dologra is ráfordította!

Igen hálás vagyok, hogy képes voltam észre venni és itt és most elengedni minden láthatatlan szálat, ami nehézségeket okozhatott volna, és bátran, megkönnyebbülve mondom,

Jó döntést hoztam, amikor belevágtam a sejtmegújító programba a CUCC segítségével.

Ha tetszik a bejegyzés, megoszthatod másokkal is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.